Akik forgolódnak néha a fantázia mitológia és alvilági területeken azoknak ismerős lehet a lélek evő kifejezés mely nem mást tstesít meg mint a rideg valóságot hogy minden ami él és mozog az halandó. Ezek a teremtmények arra vannak ítélve egész létük során kizárólag emberi lelkekkel iszonyatos éhüket és vérszomjukat mely feladatuknak könyörtelenelül és örömmel eleget is tesznek. A harcedzettségükről és emberfeletti erejükről híres gladiátorok minden eléjük kerülő ellenfelet miszlikbe aprítanak legyen az ember vagy állat nekik csak a túlélés számít nem foglalkozva azzal hogy ellenüknek mekkora a vagyona van e családja vagy hogy milyen tisztséget tölt be a terjedelmes római társadalomban. Egy ilyen harcokkal temérdek holttestel és tengernyi vérrel tűzdelt múltú harcosnak is csak parányi esélye van a győzelemre a pokol legridegebb démonai ellen akik habár halhatatlanok mégis ügyeskedéssel és harci taktikával fogjul ejthetők a saját teremtésük helyén az alvilág legsötétebb bugyraiban. De ...  

I.E.  85 

A történet ott kezdődik ahol senki se gondolná főhősünk nem más mint maga a kivételes erejéről és odaadásáról híres Spertacus akit erőszakkal ragadtak ki szerettei köréből azért hogy mindenki előtt megszégyenülve küzdjön az életéér a római aréna porában hogy elnyerje a császár és a nép tetszését véres küzdelmek árán. Nem kevés harccal a háta mögött hősünk úgy vélte felkerült az aréna táplálékláncának csúcsára és nincs ember aki akár csak meg  karcolhatná megölt sokszáz bátor harcost Macedónia Karthagó Szíria és Róma büszke erős gladiátorait de persze a sors mint addig se most sem volt vele se elnéző se kegyes. Dromidan a núbiai páncélököl ahogy mindenki szólította már két napja döngette a gyakorlótér oszlopait azt hallatván ezzel : - itt vagyok harcoljunk nem félek. A küzdelem órája nem is váratott magára egymásnak feszült a két hatalmas monstrum minden idők legemlékezetesebb és legveszélyesebb küzdelmével boldogítva a züllött római népet. Spartacus győzött. Fáradságtól remegve lehajolt hogy elvegye ellenfele groteszk démoni fejet ábrázoló aranysárga sisakját hogy ezentül ebben harcoljon ezzel is rettentve áldozatait azt sugallván itt a bizonyíték hogy legyőztem a világ bajnokát. Ám olyan élményben lehetett része amit se ő se bármilyen épeszű lény nem kívánna Dromidan megragadta a karját és ennyit mondott : - Megöltél de mindig kísérteni foglak és ott várlak az út végén. Ekkor hősünk egy karmozdulattal levágta ellene fejét csak hallgasson végre de érezte valami megváltozott és picivel sötétebb lett a világkörülötte és valahogy biztos volt benne hogy ellenfele fenyegetése nem üres beszéd volt.

I.E. 71

A történet folytatása hogy Spartacus felkelést lázított minek következménye képpen majd egész Rómát felégette amérges csőcselék és a megalázott gladiátorok hada de végtére a harc sikeres volt kiszabadultak a harcedzett ám elnyomott fogjok. Dromidan beváltotta ígéretét emberünknek egy nyugodt éjszakát se hagyott és élete végén megjelent Spartacusnak és az örök élethazug ígéretéval csapdába csalta és felemésztette hősünk testét a lelkével együtt hogy azzal erősítse saját romlótt rothadó testét. Azóta minden korban megjelennek a kiváló harcosok környezetébe legyözhetetlen démonok arra várva hogy a tisztaszívű hatalmas gladiátorokat megrontsák és a mélybe taszítsák a lelküket. Csak ez a rosszindulat vezérli őket megrontani beszennyezni és végül kivégezni minden ellenálló erős harcost.

Oldal: Az egyesületről
AVE HARCOSOK!!! - © 2008 - 2024 - souleaters.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat